Teljesen elégedetlen vagyok avval az őrjöngéssel, amit szerelem címén műveltek a legkülönbözőbb kultúrákban mind a történelmi (vagyis följegyzett) időkben, mind azok előtt. Persze az utóbbival kapcsolatban találgatásokra vagyunk utalva, leginkább a különféle mitológiákból próbáljuk lehántani a hazugságokat. Sajnos a tárgyi emlékekből csak nagyon kevéssé lehet kihámozni, hogy mik voltak a szokások és a hiedelmek.

A fő probléma legalábbis a városiasodási forradalmak óta az volt, hogy a családapák betegesen rettegtek attól, hogy nehogy más férfiak nemzzenek gyereket a feleségüknek vagy feleségeiknek és ágyasaiknak, ha éppen a többnejűség is szokásban volt. A paleolitikus hordákban ez a gond még nem létezett. Minden tag közeli rokon volt, az ausztráliai őslakók meg tagadták magát a nemzést. Szerintük a nőnek egy szent helyre kell elmennie, ott száll bele valami, abból lesz a gyerek.

Én azt hirdetem, hogy mások unokáit is szeretni kell. Így az ún. megcsalással már csak az a probléma, ha a megcsaló emiatt nem tölt elég minőségi időt a házastársával.

Én már egy ideje ott tartok, hogy úgymond funkcionálisan impotens vagyok, vagyis egy nőt sem tudnék kulturáltan megdugni, férfit még annyira sem. Ez nem azt jelenti, hogy ne lenne merevedésem és magömlésem, hanem azt, hogy csak akkor van jó merevedésem, ha már közel a point of no return, ehhez pedig csak úgy tudok eljutni, ha olyan pornót nézek, amiben valakiknek bizonyos módokon rossz dolguk van. Az egyik legfurább, hogy lehet ez leszbikus pornó is, amibe sehogyan sem tudom beleképzelni magam. Nemrég éppen úgy sikerült viszont masztiznom, hogy közben arról képzelegtem, hogy levágják a pöcsömet. Általánosabban nekem az tűnne logikusnak, amikor én játékból valakiknek a jószága lennék, vagy éppen egy nagy rakás szar, hogy még a merevedésemet is akadályozzák megfelelő szerkentyűkkel. Ugyanakkor meg éppen arra vágyom, hogy sokáig legyen jó merevedésem minimális provokációra, ahogyan még 55 éves koromban is volt. Abban meg, hogy a büdös emse szerepét játszó gyönyörű nők nyalják ki a kakis seggemet minden alkalommal, valójában az lenne a legjobb, hogy soha nem lennék egyedül.

Mi a nejemmel egyértelműen szerelmesek vagyunk egymásba. Ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy mindketten igyekszünk a másikat beleforgatni a saját érdeklődési körünkbe. Az enyém valamivel szélesebb, de őt is elég sok minden érdekli.

Oda el tudok jutni, hogy úgy érzem, hogy a szándékok megítélésében, tehát hogy kinek melyik szándéka helyes, mindig igazam van. De ez nekem kevés, az is kéne, hogy a gonosztevők ne tudják a rémtetteiket elkövetni. Ezen belül az a most elkerülhetetlennek látszó baj, hogy akku-gyártó nagyhatalom leszünk, elkeserítő. Persze avval is tisztában vagyok, hogy a távoli kontinensek akku-gyártóit meg használt akku földolgozóit is sajnálnunk kell.