Ez sokkal több lenne, mint a "se Orbánt, se Gyurcsányt", pedig még az utóbbihoz sem lehet most szavazótábort verbuválni. Vona Gábor a Második Reformkor párttá alakításával is evvel próbálkozik, meg Márki-Zay, meg a Jobbik maradványai, és még jó páran, de mind burzsuj párt. Még Pogátsa Zoltán is olyan butaságot javasol, hogy adóemelés helyett a MNB teremtsen pénzt. Abban persze igaza van, hogy ha ezt elég körültekintően csinálják, akkor csak olyan kis mértékben növelné ez tovább az inflációt, ami megérheti.

Az igazi bajom az, hogy a centrumban túl sokan érzik magukat belül (ld. a Kiss Viktor könyvéről írt posztomat), így még a klíma-szorongás terjedése mellett is továbbra is a klasszikus konzervativizmus lényegében túlnyomó többségben van, más szóval a tehetetlenségi erő: Járt utat járatlanért el ne hagyj!

Az előember és az ősember evolúciósan olyanra alakult, hogy szélsőségesen konformista lett. Ez bizonyult sikeresnek, egységben az erő. A csecsemők pedig most is úgy tanulnak, hogy kritikátlanul utánoznak mindent, amit valakitől látnak, persze ha már képesek rá. Ennek megfelelően alapvetően én is konformista vagyok, mint minden normális ember, sőt mint a legtöbb őrült is. Az azonban igaz, hogy a Petőfi által is annyira vágyott szabadság már a kapitalizmusban is azt jelentette, hogy bizonyos ízlésbeli kérdésekben virágozzék száz virág, és még inkább így van ez a mai PC világban. A probléma ott jelentkezik, amikor valaki föl akarja számolni a hamis hiteket és a gazdagságot, mint én is. Ekkor a különféle nyíltan vagy burkoltabban neoliberális véleményformálók azonnal közlik, hogy ilyen programmal egy párt sem érhet el még 1 %-ot sem semelyik országban. Érdekes egyébként Bhután esete, ahol nem foglalkoznak a GDP-vel, hanem valamiféle boldogságindexet figyelnek, de ennek ellenére tudtommal ott is a burzsujok uralkodnak.

Az Orbán-kormány legújabb sötét húzása, hogy megint vissza akarják vásárolni Ferihegyet, ráadásul nagyon fölülértékelve. Mindenki azt kérdi, hogy miből telik rá?