A zsidók üldözése az egyiptomi fogsággal kezdődött, bár több kutató szerint az Ószövetség idevágó részei hazugságok, és a zsidók már a Józsua vezette állítólagos honfoglalás előtt is Palesztinában éltek. Azt sem tudjuk, hogy a zsidók mikor tértek át a sokistenhitről az egyistenhitre.
A zsidók városiasodási forradalma Dávidhoz és Salamonhoz köthető, míg a latinoké az etruszk városokhoz, így mindkettő kb. 3 ezer éves, az indiai árja civilizáció ennél kissé idősebb, a kínai 3700 év körül van, a görög viszont 4 és fél ezer évesre tehető, csak az akkori trójaiak, krétaiak és más szigetek lakói még nem görögül beszéltek. Viszont a zsidók, de még az i. sz. 600 után alapított iszlám civilizáció is joggal tekinti elődjének még az első várost, a proto-sumér Urukot is. Itt találták föl az első írást kb. 5400 éve. Érdekes, hogy a zsidók nem sokkal ez elé, i.e. 3760-ra teszik a Teremtést, míg az oroszok majdnem 2 ezer évvel korábbra. A valóságban persze a Föld 4 és fél milliárd éves, fajunk, a cro-magnoni ember pedig kb. 200 ezer éve létezik. A neandervölgyi ősembert ugyan külön fajnak tekintik, de a vegyes házasságokból szaporodóképes utódok születtek. Elődünk, az előember (Homo erectus) kb. 2 M éve alakult ki.
Salamon halála után az ország két részre szakadt, az északi részbe, Izraelbe került a később elveszettnek nevezett 10 törzs, a déli rész, amit Júdának hívtak, tartalmazta Jeruzsálemet a Templommal. Az Új-Asszír Birodalom már az i.e. 9. sz-ban vazallusává tette Izraelt, ez a zsidók üldözésének a legkorábbi dokumentált esete, noha nem világos, hogy ez az akkori Izrael lakóinak annyira rossz lett volna. Az viszont, amikor II. Nabú-kudurri-uszur, az Új-Babiloni Birodalom uralkodója leromboltatta a jeruzsálemi Templomot, már egy nagyon komoly üldözés volt. A Kurus (a görögök Küroszként említik) alapította Perzsa Birodalomban már jobb dolguk volt, de nem voltak önállóak, és nem lettek azok Nagy Sándor hódítása után sem. Viszont a Ptolemaioszok Egyiptoma és a Szeleukida Birodalom határvidékén találták magukat, előbb Egyiptomhoz tartoztak, majd Szíriához, a Júdás Makkabeus-féle fölkeléssel sikerült csak önállósulniuk. Ezt ünneplik a chanukával, ami nem sokkal karácsony elé esik. Mivel a zsidó naptár luniszoláris, a zsidó ünnepek különböző években más napra esnek a Gergely naptár szerint. Az arab naptár viszont föltehetően azért lett tisztán Holdnaptár (354 napos évvel), mert az arábiai sivatagban nincsenek évszakok. A hideget viszont ismerik, mert itt, ahogyan a Szaharában is, hajnalban akár 0 fokig is lemehet a hőmérséklet.
A Júdás Makkabeus-féle fölkelés idején már Róma volt a legfontosabb hatalom a Földközi tenger környékén, és beavatkozott a hellenisztikus államok ügyeibe, de csak Pompeius foglalta el végül Szíriát. Az i.e. 4-ben elhunyt Nagy Heródes alatt a zsidó állam lényegében önálló volt, de Róma gyámkodása alatt. A tömeges csecsemőgyilkosság, amit az evangéliumok szerint Heródes rendelt volna el a Jézus születéséről szóló jóslat miatt, biztosan nem igaz, nem volt ilyen jóslat. Ettől függetlenül Heródes valóban egy nagyon fájdalmas és undorító betegségben halt meg, de ez nem Jehova büntetése volt, hanem véletlen. Caligula arra akarta kényszeríteni a zsidókat, hogy Jehova helyett a római isteneket imádják, köztük őt magát is, az utódja, Claudius alatt ettől megszabadultak. Aztán Néró folytatta a szemétkedést a zsidókkal (is). A nevezetes zsidó háború, amiben Josephus Flavius (eredetileg Joszéf ben Mathatiász) is részt vett, 66-70 között zajlott, miközben 68-ban kényszerítették öngyilkosságra Nérót, majd néhány hónapon belül 3 császár váltotta egymást. Egyesek szerint az ősevangélium csak a zsidók e háborúban elszenvedett katasztrofális veresége után, és AMIATT került megírásra, azt hazudva, hogy a Messiás már 45 évvel korábban eljött, majd 3 év prófétálás és egy keresztre feszítés után föltámadván, azóta is él és szeret téged, akkor is, ha egy pokolra való gazember vagy. A többség, még az ateisták többsége is viszont azt képzeli, hogy a kereszténységet Jézus alapította, abban vannak kisebb viták, hogy 28-ban feszítették-e meg, vagy sem. Úgy tudom, hogy sem a zsidók, sem a muszlimok nem hisznek viszont sem Jézus föltámadásában, sem abban, hogy ő volt a Megváltó, abban meg végképp nem, hogy Isten fia lett volna. Sajnálatosan hisznek viszont magában Jehovában, holott ő is csak e 3 egyistenhívő világvallás híveinek a képzeletében létezik. Ez sajnos ma több Mrd ember, és még a másik több Mrd sokistenhívő is hajlik arra, hogy a sajátjuktól különböző vallások isteneit is valósnak tekintsék. Mindenesetre a zsidó háborúban Jehova is átmenetileg vereséget szenvedett, majd a Bar-Kochba vezette fölkelés leverése (135) után a zsidók túlnyomó része szétszóródott a Római Birodalomban. A zsidók Palesztinát Erec Jiszráelnek nevezik, és hiába sikerült 1948-ban létrehozni ott Izraelt, a zsidók többsége ma sem ott él. 312-től Jehova újra győzött, de immár mint a keresztények Atyaistene. Magát Jézust zsidónak találták ki, sőt az ősevangélium alkotója is zsidó volt. Elképzelhető, hogy még Pál apostol is kitalált személy, de ha nem, akkor ő is zsidó volt, de egy hellenizált zsidó, és ő kezdeményezte, hogy a pogányokat is meg kell téríteni kereszténynek. A keresztény vallás eredetileg egy elfajzott szektája volt a zsidó vallásnak, később viszont a zsidók lettek egy nem világos, hogy miért megtűrt kisebbség a keresztények tengerében.
Mohamed jól ismerte a keresztény teológiát, és annak -- őszerinte -- a meghaladásaként hozta létre az iszlámot, mint megint egy újabb zsidó szektát. A későbbiekben a muszlimok meglehetős vallási türelmet tanúsítottak mind a keresztények, mind a zsidók iránt, de jobban adóztatták őket, mint az igazhitűeket. Mivel Erec is az Arab Birodalomban találta magát, ez előnyös volt az ottani zsidóknak, bár a korábbi görög uralom alatt is békén hagyták őket.
A középkori Európában elsősorban azért volt szükség a zsidókra (ill. az Árpád-kori Magyarországon a muzulmánokra is, akiket mi böszörményeknek hívtunk), mert a keresztények egymástól elvileg nem szedhettek kamatot, sőt ezt is a zsidók találták ki még az ókorban. Egy valóban hithű zsidó senkinek sem adhat kölcsön kamatra, így a keresztényeknek sem, de ezt a gyakorlatban soha sem követték. A feudalizmus viszont még annyira sem tudott meglenni bankárok, sőt uzsorások nélkül, mint a megelőző antik rabszolgatartó rendszer. Mindamellett a középkori zsidóság többsége nem bankár volt, hanem ószeres. A paraszti munkától, amivel a társadalom túlnyomó része foglalkozott, eltiltották őket, és nem lehettek katonák sem, némelyek viszont bizonyos királyok miniszterei lettek. Az egyik legborzalmasabb zsidóüldözés a 14. sz-i pestisjárvány idején bontakozott ki, amikor is avval vádolták őket, hogy ők idézték elő a járványt szándékosan a kútmérgezésükkel. Az sem zavart senkit ebben a hiedelemben, hogy a zsidók ugyanúgy hullottak a járványban, mint a keresztények.
A 15-16. sz-i Spanyolországban és Portugáliában arra biztatták a zsidókat, hogy térjenek át a keresztény hitre, azon belül is katolikusnak. Aztán akik megtették, azokat avval vádolták, hogy az áttérésük nem őszinte, és még jobban üldözték őket, mint akik megmaradtak zsidónak. Így aztán ezek is külföldre menekültek, és visszatértek a zsidó hitre.
Csak a 17. sz-ban kezdődött az, hogy végre már nem csak úgy lehetett tagadni a zsidó vallás fantazmagóriáit, hogy kereszténnyé lett az illető, hanem úgy is, hogy deistává vagy ateistává, de még a legokosabb emberek között is ritkaság volt ez. Ezek egyike volt a holland, de portugál családnevű Báruch Spinoza, az egyik legnagyobb fia a zsidó népnek, aki valaha élt. Még nála is nagyobb hatású volt Karl Marx. Én nagyon tisztelem Trockijt (született Bronstejn) is, viszont Rákosit csöppet sem, éppen azért, mert a sztálinizmust is elutasítom. Ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy az oroszoknál ez az ördögi rendszer működött 1929-53 között, majd bizonyos enyhülésekkel fönnmaradt 1991-ig, továbbá 1945-től Kelet-Közép Európa nagy részére (benne az NDK-ra, ahol Merkel is nevelkedett) és a románokra és a bolgárokra is rákényszerítették, továbbá Jugoszláviában, Albániában és Kínában is a sztálinizmus bizonyos változatai működtek, noha ezek nem voltak részei az Orosz Birodalomnak.
Sokan azt képzelik, hogy a holokausztot egyedül Hitler gonoszsága okozta. Ez teljesen téves. Éppen azért lett Hitler is antiszemita, mert fölismerte, hogy a német nemzet egy hangadó kisebbsége mindenáron ki akarja rabolni a zsidókat, míg sokan mások, különösen a szatócsok csak a konkurenciától szerettek volna megszabadulni. Így ha Hitler soha sem élt volna, ezek a szemét németek akkor is egy antiszemita vezetőt választottak volna, sőt még az is valószínű, hogy abból is führert, vagyis császárt csináltak volna. Mindamellett a valóban karizmatikus embereknek, amilyen Hitler is volt, és amilyen, ha kisebb mértékben is, Orbán is, igenis rendkívül nagy a befolyásuk a világ folyására.
Kun Béla is egy ateista zsidó volt. Elsősorban azért kéne tisztelni, mert harcolt az Antant ellen, de bizonyos mértékig azért is, mert a bolsevizmus, amihez tartozott, sokkal jobb volt, mint a 29-es fordulattal az oroszoknál hatalomra került sztálinizmus. Egyébként Lenin vitriolosan bírálta Kun Bélát azokért a kalandor akciókért, amikkel már a bukása után Németországban és Franciaországban próbálkozott. Leninnek rossz véleménye volt Rosa Luxemburgról is, róla egyszerűen azért, mert nem győzött, sőt az akkori szocdem német kormány által ellenük küldött tábornok meggyilkoltatta Karl Liebknechttel együtt. A Mogyoródhoz tartozó Szentjakab közelében egy olyan falfirkát láttam, hogy "Ébresztő, magyarok, itt vannak a Kun Bélák". Nem tudom, hogy kikre gondolt a firkáló, de szerintem most semmi ilyesmi nincs, és én azt mondom, hogy bár jönnének.
