A sztereotip válasz az, hogy soha, de ennél azért lehetsz jobb emberismerő. Persze ha nem vagy rope bunny (kötöznivaló bolond), akkor ez a kérdés még jó barátokkal sem merül föl. De tegyük föl, hogy azok közé tartozol, akik a BD-ben szeretnének alul (esetleg csak alul IS) lenni. Ha pl. te egy hetero nő vagy, és a pasi avval jön, hogy ő úgy akarna téged kalodában mélytorkoztatni, hogy egy segéd közben kegyetlenül csépeli a segged éppen azért, hogy neked rossz legyen, akkor elképzelhetetlen, hogy ha valami egészen mást akar, akkor miért pont ezt hazudta. Konkrétan a kéjgyilkosok éppen Gáncs nélküli Lovagnak próbálják beállítani magukat. Az olyan nőgyűlölők, mint pl. póráz (most l'hereux, vagyis boldog franciául a nick-je) meg a blogjuk alapján nyitott könyvként állnak az összes olvasó előtt. Ő, mint régebben elmagyarázta, azért érez késztetést arra, hogy a szép nők szépségét tönkretegye, mert annak idején az anyja a szépségét kihasználva nagyon rosszul bánt az apjával. Ez nekem teljesen idegen. Számomra az ókori görögök gyerekessége, miszerint aki szép, az jó is, rendkívül rokonszenves, noha jól tudom, hogy nem így áll a dolog. Az ókori Athénban följegyezték a Phrüné nevű hetéra esetét. Őt istenkáromlással vádolták, és az ügyvédje tanácsára megmutatta a bíróságon a fedetlen kebleit. A bírák olyan szépnek találták, hogy szerintük a szívében semmiféle gonoszság nem lakozhat, így fölmentették.
Az én anyám teljesen másként volt rossz, mint pórázé. Ez mindenesetre engem megmentett attól, hogy Ödipusz-komplexusom legyen, mint Freudnak. Amire már emlékszem (talán 1962), akkor már nem volt annyira gyönyörű, mint az esküvőjükkor (1949). Az ágyunk fölött az ő hatalmas fényképe függ a falon, és nagyon megnyugtató a szépsége. Egyébként az anyósom és Gabikám is nagyon szépek voltak fiatalon. Nekem azonban az anyám jobban tetszik, mint az anyósom, és nem azért, mert ő az én anyám. Az közös hármukban, hogy nagy mellük volt (ill. Gabikámnak még most is), viszont az anyósom anyjának még nagyobb volt. Különösen az arcra értettem a szépséget, és persze Gabikám fiatalkori arca még vonzóbb nekem, mint az anyámé, de ebben már az is benne van, amit tudok a lelkéről. Sok sót megettünk már együtt. Van még egy festményünk is, ami az anyámat talán 15 év körüli lányként ábrázolja a szüleivel. Mama már akkor is csúnya volt. Papa fiatalon egy kicsit hasonlított Nansenre. Az én 15 éves kori fényképem alapján Narkisszosz módjára beleszerethetnék magamba.
Póráz legújabb fura ötlete az, hogy szerinte a szadizmus a kíváncsiság és a gyermeki türelmetlenség találkozásából fakad: az illetőnek nincs türelme évtizedek alatt kiismerni a partnere lelkének a legtitkosabb bugyrait, ehelyett kínvallatással kiszedi belőle nagyon rövid idő alatt. Ez megint rávilágít arra, hogy póráz mennyire nem érti az SM-et. A DS-szel meg a BD-vel végképp nem szokott foglalkozni. Póráz művelt, de képtelen belehelyezkedni az övétől eltérő bevésődésekkel rendelkező emberek helyébe. Én pl. éppen azért imádnék egy Sanyi kaliberű embert, mert kényszerít rá.
Visszatérve a címbeli kérdésre, ha a metakommunikációjából úgy látod, hogy megbízható és őszinte az illető, akkor már csak az lehet a probléma, ha te nem úgy akarnál odaadó lenni, amikre ő gerjedne. A nem-mazo slave-ek éppen azt szeretnék, hogy leszarják azt, hogy ők mit akarnak. Ami történt, épp azt akarni, ahogyan egy giccses slágerben mondták. Továbbra is az a kulcs, hogy az M-eknek is szeretniük kell a jószágaikat, így elég sok időt kell velük tölteniük, és ennek minőségi időnek kell szubjektíve tűnnie a jószágoknak is.
