Bodó Béla (1963-) erről szóló -- eredetileg angol nyelven megjelent -- könyvét olvastam Konok Péter (1969 febr. 1 -) fordításában. Ez az a Konok Péter, aki az ATV ÖT című műsorának egyik állandó szereplője. Ez a műsor kezdettől következetesen ekézi Magyar Pétert. Bár inkább Orbánt támadnák ilyen szorgalommal. Bodó Béla egyébként '88-ban emigrált, és most az USA-ban professzor.
Megfelelő iratok hiányában nem tudjuk, hogy az ún. különítményesek hány embert öltek meg, hányat üldöztek el átmenetileg vagy végleg az addigi lakóhelyéről, és mekkora anyagi károkat okoztak. A szerző mindenesetre 3 ezerre becsli a halálos áldozatok számát, amiből szerinte ezer körül lehetett a zsidó, ennek ellenére a teljes könyv a fehérterror zsidó-üldöző oldalával foglalkozik. Idetartozik az is, amikor a zsidó kulákok nem zsidó alkalmazottait, cselédeit vagy barátait üldözték. Ha ehelyett 5 ezer áldozattal és abból 2 ezer zsidóval számolnánk, az is eltörpül mind az 1., mind a 2. világháború veszteségeihez képest. Továbbá a spanyolnátha még több áldozatot szedett, mint az 1. világháború, többek között ebben halt meg 4. Károly király is, még 35 éves sem volt.
Másfelől a 3 ezer is jelentősen meghaladja a Tanácsköztársaság alatti vörösterrorban kivégzettek számát (590, de lehet, hogy valamivel több, mindenesetre az 590-ből 34 volt az ún. zsidó burzsuj, 200 pedig tanár). Azt is ki kell emelni, hogy a fehérterror még olyan komolytalan "törvényességgel" sem bírt, mint a vörös, inkább a négerek meglincselésére hajazott, amit az USA-ban csináltak. Volt olyan eset, amikor az egyik áldozat feleségének sikerült elérni, hogy Horthy táviratot küldjön arról, hogy ne bántsák az illetőt, sőt engedjék szabadon. Erre a helyszínen "intézkedő" briganti annyit mondott, hogy neki senki nem parancsol. Nyilvánvaló, hogy az összes különítményest még gyerekkorában kellett volna legéppuskázni, de a hozzájuk csapódó rendőröket és parasztokat is. Ehelyett Horthy még a bizonyított eseteket is elsimította. Még '45 után is bizonyos tömeggyilkosoknak sikerült rejtve maradniuk, újabban meg bizonyos kultusza alakult ki Horthynak megint. A legmegdöbbentőbb az a zsidó-ellenes uszítás, ami 1919 aug. elejétől nagyjából 1921 őszéig tombolt. Mind a világháborús vereségért, mind pedig a Kommün intézkedéseiért őket okolták, holott utóbbiakat a gazdag zsidók természetesen maximálisan ellenezték. Egyes különítményesek azt állították, hogy a vörösterror alatt az ő rokonaikkal ugyanúgy bántak el, mint ők most az áldozataikkal, de ezek hazugságok voltak, kb. úgy, ahogyan most Orbánék háborúpártinak nevezik az őket megdönteni kívánókat.
A vörösterror vezéregyénisége, Szamuely Tibor (1890 dec. 27 - 1919 aug. 2) valóban rossz ember volt, de már Korvin Ottóról (1894 márc. 24 - 1919 dec. 29) nem mondható el ugyanez, noha Bodó Béla rá is ugyanúgy haragszik. Erről eszembe jut, hogy Dózsa György is egy szörnyeteg volt, de ettől még Petőfinek és Adynak is igaza volt, amikor rá hivatkoztak azért, hogy a nagybirtokosok ellen lázítsanak. Magyar Péter előszeretettel idézi Petőfitől a Föltámadott a tenger-t, de nagyon nem így volt sem 1848-ban, sem most. Még nagyobb baj, hogy nem is lenne jó, ha "a víz lenne az úr", vagyis a tömegek a saját hülye fejük után mehetnének.
Trianonért és annak 1947-es megújításáért a győztes hatalmakra kell haragudnunk, abból is most már kiemelten az USA-ra. Másrészt ha az EU-ból olyan USE lesz, ami tartalmazza Szerbiát és a maradék Ukrajnát is, akkor sokkal előrébb leszünk, mint 1914-ben.
Bodó Béla nagy figyelmet fordít a fehérterror szexuális kilengéseire. A helyzet az, hogy miközben egyes kunsztok akár elmentek volna jó bdsm-nek is, összességében azért volt minden megmozdulásuk még a legrosszabb bdsm-nél is jóval elítélendőbb, mert szó szerint halálra akarták ijeszteni az áldozataikat még akkor is, ha konkrétan nem akarták megölni őket. Lelkileg pedig éppen hogy minél inkább ártani akartak nekik, ami még a rossz DS bizonyos formáiban sem jellemző, csak a többiben. Megint előkerült Erich Fromm hülyesége. Az valóban igaz, hogy rá lehet függni a kegyetlenkedésekre, de az már nem, hogy a bennünk lévő gyermeki én azért akarna büntetlenül gyilkolni, mert akkor istennek, sőt mindenhatónak érezhetné magát. Az viszont egyértelmű, hogy Prónay, Ostenburg, Héjjas és Francia Kiss a mostanában nárcisztikusnak titulált zavar föltűnő jeleit mutatta. A legrosszabb, hogy ezek az emberek azt képzelték, hogy keresztényi kötelességük a zsidók kiirtása. Így még a pokoltól sem féltek.
