Végső soron a politika az adórendszerről szól. Különösen a fegyverkezés költséges, viszont eddig és a belátható jövőben is a béke barátainak is fegyverkezniük kell. Minden állam a bevételein kívül hitelből is tud kiadásokat teljesíteni, de ennek is van hátránya.
A normalitás definíciója az, hogy az illető úgy próbál megküzdeni a nehézségeivel, végső soron a saját tudattalanjának bizonyos részeivel, ahogyan az szokás, sőt optimális esetben ahogyan trendi. Mivel mindig is nagyon idétlen viselkedések is divatban voltak, így mondhatjuk azt, hogy a normális emberek is nagyon hülyék, a különcök meg szintén, bizonyos különcök még fokozottabban. Ennek ellenére mégis lehet az ember úgy is öntörvényű, hogy nem csak sokkal rokonszenvesebb, mint a normális emberek, de egyáltalán nem kell hülyének tartanunk. De mivel ezek az übermensch emberek kevesen vannak, a választásokon nem az ő szavazataikra kell hajtani, hanem a hülyékére. Persze nem mindegy, hogy pontosan miben áll a hülyeségük, és főleg, hogy mivel lehet őket bepalizni arra, hogy az adott jelöltre szavazzanak. Nálunk most mind Orbán, mind Gyurcsány elkeseredetten küzd azért, hogy a megmaradt szavazói ne álljanak át Magyar Péterhez. De persze egymástól is féltik a szavazóikat. Az elfogadható az lenne, ha egyrészt adórendszerekről szólna a vita, másrészt nemcsak ígérnék a kevésbé túlárazott közbeszerzéseket, hanem meg is valósítanák ezt hatalomra kerülés esetén.
Van még az az általánosabb problémája az emberiségnek, hogy nem magas osztalékokra és nem is magas GDP-re kéne törekedni, arra meg végképp nem, hogy még többen legyünk. Ha viszont csak egy törpe kisebbségnek lesz sok gyereke, az semmi gondot nem okozna.
A Golf-áramlat várható összeomlásával való riogatásról azt mondhatjuk, hogy a tudomány még nem tart ott, hogy egyáltalán azt megjósolhassuk, hogy valaha is bekövetkezik-e ez, nemhogy azt, hogy mikor, de sajnos az sem zárható ki, hogy igen hamar lesz. Az a relatív "jégkorszak", amit ez Európa nagy részén fog okozni, viszont rendkívül fájdalmas lenne.
Azt szögezzük le, hogy Orbán kormányzása nagyon rossz. Én még túl sokat is védelmeztem Gyurcsányt mindaddig, amíg úgy nézett ki, hogy a DK nélkül nem lehet a Fideszt legyőzni. Ugyanakkor a Blair-izmusa soha sem volt rokonszenves. Magyar Péter személyében is taszító, és az ígéretei sem elég jók, mégis reményt ad arra, hogy mind Orbán, mind Gyurcsány, sőt még Horn Gyula kormányzásához képest is valamivel jobb legyen az övé. Abban Petőfinek egyáltalán nem volt igaza, hogy a víz lenne az úr. Ehelyett annyit mondhatunk, hogy a tömegek igenis felelősek a diktátorok és a burzsujok rémtetteiért is, meg azért is, hogy egyáltalán vannak gazdagok a világon. Persze először bizonyos értelmiségieknek, sőt váteszeknek kéne előállniuk az én adórendszeremmel, majd olyan pártokat alapítani, amik evvel kampányolnak, ezután lehetne rájuk is szavazni, nem csak mondjuk a demokratákra és a republikánusokra az USA-ban. Petőfinek a királyok (ma úgy mondanánk, hogy a diktátorok) fölakasztására vonatkozó követelését úgy kell enyhíteni, hogy csak a rossz miniszterelnököket kéne elmozdítani, de őket azonnal. A fő probléma, hogy azt ki döntse el, hogy egy konkrét vezető rosszabb-e, mint akit a helyére fognak állítani.
A nemzetek ún. szuverenitása egy nagyon rossz dolog, el kéne törölni magukat az országokat. Ehhez pedig úgy tudunk valamennyire közeledni, ha minél több ország vezetői szolgalelkűen viszonyulnak az USA burzsujaihoz még inkább, mint a többi országéihoz.
