Az egy dolog, amikor egy nemzet többé-kevésbé alulmarad egy háborúban, az meg egy sokkal nagyobb jelentőségű dolog lenne, ha nem is állnának ellen egyáltalán, ahogyan az nálunk az 1944 márc-i német megszállás idején történt. Persze akkor hivatalosan a németek nem ellenség voltak, hanem szövetséges. Az, hogy az oroszok szívesen visszafoglalnák nemcsak K-Közép-Európát, hanem elfoglalnák a teljes Földet, igaz, de nincsenek olyan erőben, hogy meg tudják csinálni, még Kínával és Indiával együtt sem.

Most azonban az az érdekes, hogy hány eddigi Fidesz-szavazót lehet meggyőzni arról, hogy Orbánék egyszerre tagadták meg Rákóczi, Kossuth, Petőfi és az 56-os fölkelők örökségét, és közülük hányan gondolják azt, hogy milyen jól tették. Az biztos, hogy az egy nagy szerencse, hogy mi '56 és '89 között nem dacoltunk az oroszokkal úgy, ahogyan Kuba és Vietnam az USA-val, az afgánok meg előbb az oroszokkal, majd az USA-val. Ebből azonban nem következik, hogy most az oroszoknak kelljen szurkolnunk az ukránok, sőt az USA ellenében.

Hogy egy ennyire megszorító kormány hogy lehet ilyen népszerű, az annak ellenére sem érthető, hogy okos emberek próbálták megmagyarázni. Különösen fájdalmas, hogy még a 40 év alatti biztos pártválasztók körében is mértek a Fidesznek 20 %-ot (a Tiszának meg 28-at). Az idősebb Fidesz-szavazók fő motivációja a szellemi restség. Továbbra is tekintélyek előttük azok, akik annak idején először mondták nekik, hogy a Fideszre szavazzanak.

A HÉV-járatokat úgy akarták ritkítani, hogy ne vegyük észre, de ez nem sikerült. Most egyelőre nem fognak ritkítani, de még mindig nem tervezték be a megfelelő összegeket új szerelvények megvételére és a pálya fölújítására.