A napokban olvastam Hahner Péter: 13 diktátor / Fejezetek a forradalmak történetéből c. könyvét. A NOSZF-ot -- jelentőségének megfelelően -- 3 diktátor is képviselte, Lenin, Trockij és Sztálin, noha Trockij szigorúan véve nem volt diktátor, csak a Vörös Hadsereg főparancsnoka a polgárháború alatt. Róla mintázta Paszternak a Zsivágó doktor egyik negatív figuráját.
Sajnos a szerző elfogult apologétája a jelenleg a centrumban és a fél-periférián is uralkodó rendszernek, az ún. szociális piacgazdaságnak (amely önmagát tévesen és hátsó szándékkal kapitalizmusnak nevezi). Kapitalizmus az, ami Angliában volt a 18-19. sz-ban, és persze sok más helyen, de ott már inkább csak a 19. sz-ban. A Bismarck által bevezetett TB jelenti a szoc. pg. kezdetét, a kiteljesedését pedig 1945, amikor a háború végeztével sem csökkentették a nagyon magas adókat a centrumban. Érdekes az is, hogy a 19. sz. közepére kialakult iparosodott centrum (Anglia, Franciaország, Németalföld, Németország (beleértve Svájcot és Ausztriát is), skandináv államok, Észak-Olaszország, USA, Kanada) csak kis mértékben bővült a későbbiekben: Ausztrália, Új-Zéland, Finnország és Írország tudott fölzárkózni, továbbá egyesek szerint Japán és Izrael, de vannak, akik az utóbbiakat még most is fél-perifériának tartják. Kelet-Közép Európában Szlovénia áll a legjobban, ami szorosan összefügg avval, hogy 1918-ig Ausztria része volt. Az már fölháborító, hogy az a Csehország, ami a 14. sz-ban még a Német-Római Birodalom szíve volt, mára a fél-periférián találta magát. Hahner Péter a fönti elfogultsága miatt George Washington-t (aki egyébként valóban egyike a történelem legpozitívabb figuráinak) még kedvezőbb színben tünteti föl, mint a valóság, Lenint viszont, Hannah Arendt (1906-75) és mások nyomán, igyekszik a Sátán egyik megtestesülésének (avatárjának) beállítani. Akiket érdekel, azok többek között Krausz Tamás (1948-) és Szvák Gyula (1953-) műveiből megtudhatták, hogy mik is történtek az orosz polgárháborúban, miket tett Lenin, amikor mindössze 4 és fél évig (1917 nov. -- 1922 máj., az első agyvérzése) valóban jóval nagyobb hatalma volt a Vörös Hadsereg által ellenőrzött részén az Orosz Birodalomnak, mint az elődjének, II. Miklós cárnak. Aki pedig arra kíváncsi, hogy miket írt, elolvashatja a műveit.
Én Lenint az emberiség eddig élt jelentős vezetői közül a legrokonszenvesebbnek tartom. Mindezt annak ellenére, hogy én több dolgot is egészen másképp csináltam volna az ő helyében. Ezek egyike az is, hogy nekem nem Csernisevszkij: Sto gyélaty c. műve lett volna a kedvenc olvasmányom. Hahner Péter azon is lovagol, hogy Puskin, Gogol, Tolsztoj, Dosztojevszkij és Csehov országában egy ilyen, viszonylag gyöngébb regény hogyan lehetett az ifjú Uljanov kedvence. Én is olvastam, egy idealista szemét, ami egyrészt a valóban önzetlen szerelmet dicsőíti (holott a beteljesültet kellene), másrészt pedig a szövetkezeti mozgalomban láttatja a kapitalizmus meghaladásának a lehetőségét, teljesen irreális módon, mint azóta kiderült. Más kérdés, hogy még most sem lenne esetleg hülyeség, ha a középvállalatokat szövetkezetekké alakítanánk, viszont meggyőződésem, hogy a hatalmas RT-ket, és különösen a bankokat újra államosítani kell. Az RT-kkel éppen az a legnagyobb baj, hogy kisrészvényeseik is vannak, akik rá vannak utalva arra, hogy az RT-jük minél nagyobb profitot termeljen. Másrészt a jelenlegi rendszer arra nyomja a termelőket, hogy túltermeljenek és reklámozással sózzák rá a fölösleges vagy éppen káros termékeiket a szerencsétlen fogyasztókra. Ha egy marslakó értené a TV-adásainkat, akkor azt hihetné, hogy az emberiség legfontosabb problémái a korpás haj és a prosztata bántalmak, valamint a foltos ruhák kimosása. Olyan igazgatókra lenne szükség az állami vállalatokban, akik legfontosabb feladatuknak azt tartanák, hogy a fogyasztóknak jó dolgokat gyártsanak (A minőség a legjobb recept, dr Oetker híres szlogenje), minél olcsóbban, de emellett még úgy is, hogy a munkásoknak se legyen nagyon rossz soruk. Profitra egyáltalán nincsen szükség, viszont az amortizációt én a költségbe számítom, sőt a beruházást is, ha akár többre van szükség abból a termékből, akár pedig jobb gépekkel érdemes termelni. Az is világos, hogy ma már az embereknek csak a kisebb része dolgozik az iparban, jóval többen a szolgáltató szektorban. Mindenesetre a TESCO-t és ehhez hasonlókat államosítani kell, és a dolgozóik fizetését fölemelni a svájci szintre. A legfontosabb az lenne, hogy az állami bankoknak enyhe veszteséggel kellene működniük. Egyszerűen az adófizetők pénzéből kellene támogatni az adósokat. Evvel egyébként a devizahitelesek problémája is egycsapásra megoldódna, de még jobb, hogy a fiatalok nagyobb lakáshoz jutnának.
Amikor Lenin hatalomra került, avval szembesült -- persze addig is tudta ezt -- hogy az orosz lakosságnak sokkal nagyobb százaléka paraszt, mint pl. a németnek, és ezek jelentős része írástudatlan. Sajnos azt kell mondanunk, hogy amikor Batu kán 1237-től kezdve megverte az oroszokat (ill. az első vereségüket a mongoloktól 1223-ban szenvedték el még Dzsingisz kán életében), akkor evvel igencsak megakasztotta az orosz feudalizmus előrehaladását, ami addig semmivel sem volt rosszabb, mint a lengyeleknél. Az is negatívan érintette az oroszokat, hogy a 14. sz-ban a litvánok leigázták jelentős részüket, még a régi fővárost, Kijevet is elfoglalva, és ezeket a területeket még Báthory István lengyel király (1576-86, szül. 1533-ban) is sikeresen megszállva tartotta IV. (Rettegett) Iván (1530-84) ellenében. Sőt 1612-ben a lengyelek elfoglalták Moszkvát. A Kelet-Közép Európára is fenyegetést jelentő "orosz medve" csak az (egyébként német származású) Nagy Katalin cárnő ideje óta létezik. Nagy Péternek viszont már sikerült legyőznie a svédeket. Hihető, hogy a Romanovok azért tudták az önkényuralmukat (szamogyerzsáva) kiépíteni és fönntartani (ami tkp. a Mátyás király által is kultivált feudális abszolutizmus egy változata, csak éppen egy rosszabb, és különösen elmarad a felvilágosult abszolutizmustól, ami Nagy Frigyest és II. Józsefet jellemezte), mert a mongol és a litván uralom ilyen szolgalelkűvé tette az oroszokat. Ha az oroszok nem győzik le Napóleont, szerintem mindenki jobban jár, még maguk az oroszok is, de hát sajnos ez történt. Végtelenül fölháborító minden magyar embernek, hogy az orosz cár 1849-ben leverte a magyarokat, és újra a magyar trónra segítette a Habsburgokat. Ennek ellenére én IV. Károlyra már nem haragszom, de az mégsem véletlen, hogy Horthy sem engedte őt vissza. Ha 1849-ben el tudtunk volna szakadni a németektől, akkor lehet, hogy nem az ő oldalukon kerülünk az I. világháborúba, de még az sem nyilvánvaló, hogy lett volna-e akkor ez a világháború. Az I. világháborúban az oroszok szerették volna elfoglalni Istanbult, az egykori Constantinopolist (akkor az volt a világ közepe), amit ők Cárgrádnak hívnak, nagyon helyesen, hiszen a cár a(z eredetileg római) császár oroszul, bolgárul és szerbül. Ez szerintem is jó lett volna, annál is inkább, mert a törökök is a bögyünkben vannak. Sajnos a németek, akikkel a törökök szövetségre léptek, ezt meg tudták akadályozni. A német vezérkar úgy kalkulált a februári forradalom után, hogy ha átdobják Lenint, aki ekkor Svájcban volt, Petrográdba, és még pénzt is adnak neki, az nagyon meg fogja gyöngíteni az oroszok háborúzó képességét. Számításuk fényesen bevált, végül 1918 márciusában egész Ukrajnát megszállhatták. Viszont a háborút 1918 novemberében elvesztették, és ki kellett vonulniuk. Ami ezután következett Ukrajnában, az a legrosszabb dolog, ami egy országgal történhet: 3 hadviselő fél volt, a vörösök, a fehérek és egy, mindkettővel harcoló ukrán sereg. Az utóbbi elég hamar kiesett. Óriási rejtély az, hogy az orosz polgárháborúban miért a vörösök győztek, dacára annak, hogy az antant és mások (14 ország) a fehéreket támogatta, továbbá akkor és ma is sokan úgy tartották ill. tartják, hogy a fehérek győzelme lett volna a kisebbik rossz. Az sokat lendített a vörösök ügyén, hogy Trockij és Lenin egyetértésben igyekeztek minél több cári tisztet átvenni a Vörös Hadseregbe. A hadikommunizmust azért találta föl Lenin, mert úgy látta, hogy csak így győzhetnek. De nyugodtan előfordulhatott volna, hogy éppen evvel fordítja szembe a vörösökkel a parasztokat. Sőt szerintem ez volt a valószínűbb. Perdöntő az lehetett, hogy elég sok volt a szegényparaszt, aki csak a bolsevikoktól várhatta, hogy a nagybirtokok fölosztásánál kapott föld az övé marad. Nem tudom pontosan, hogy mi volt a helyzet, de a történészek tudják, és természetesen Lenin is tisztában volt vele. A bolsevikok igazából államosítani akarták az összes földet, de akkor nem kerülhettek volna hatalomra. Lenin kacérkodott az ún. amerikai úttal is a földkérdés megoldásában, szembeállítva azt a porosz úttal, és a NEP (1921--29) idején ilyen irányba mozdultak, de még mindig túl magas adóval sújtották a parasztságot.
Amit a leginkább a szemére szokás vetni Leninnek, az a Cseka terrorja. Ő úgy ítélte meg, hogy abban a helyzetben, amiben a fehérek támadása, a munkások és mások sztrájkjai és még több más baj miatt vannak, ezt kell tenni. Úgy látom, hogy a későbbiek őt igazolták. Ezen belül az teljesen egyértelmű, hogy ha a Vörös Hadseregben nem állítják vissza a tisztek hatalmát, akkor a fehérek hamar győztek volna. Egyesek ma is azt mondják, hogy ez lett volna a jó, de én nem tartozom közéjük. Mivel gyerekkorom óta érdekel a téma, sok mindent elolvastam, történelmi munkákat és regényeket is. Köztük Solohov: Csendes Don és A. Tolsztoj: Golgota c. művét is. A Zsivágó doktor esetében csak a filmet láttam. Gorkij és Bábel is írt erről, azt is olvastam. Ilf--Petrov a kedvenc szerzőim, a 12 székből és Puskin Anyeginjéből tanultam meg oroszul. Elmondható tehát, hogy valamelyest ismerem az oroszokat, a maiakat is, mivel az ő viselt dolgaikról is olvasok. Egyébként egyszer jártam ott, de csak rövid időre, Moszkvában, viszont egyszer, még fiatal koromban az apámmal, az öcsémmel és Gabikámmal, aki akkor még csak a menyasszonyom volt, Grúziában nyaraltunk a Fekete-tenger partján, közel az orosz határhoz. Ezek alapján azt állítom, hogy ha Lenin nem örökli az apjától a korai agyvérzésre való hajlamot, akkor most egy lényegesen jobb világban élnénk, föltéve, hogy Sztálin nem tudta volna megpuccsolni. Mindamellett azt is el kell mondani, hogy az erőltetett iparosítást akkor még kevésbé lehetett volna megúszni, ha a parasztság viszonylag hamar utolérte volna az USA-beliek hatékonyságát, másrészt meg miből vették volna meg az amerikai traktorokat, ha nem adóztatják agyon a parasztokat. Szerintem Buharinnak volt igaza, de kellett hogy legyen valami oka annak, hogy miért nem őt tették Sztálin helyébe 1929-ben. Én az akkori KB hangadóinak a butaságát és gonoszságát okolom. Más vélemények szerint viszont ekkor Sztálinnak volt igaza. Ezt nem zárom ki, de amit 1934 után művelt, ott már erről szó sem lehet. Avval pedig, hogy szó szerint kiirtotta a Vörös Hadseregből azokat, akik már a cári seregben is szolgáltak (nem bízott bennük), elérte azt, hogy a németek egy fél év alatt Moszkva külvárosánál álltak, majd kis híján elfoglalták a bakui olajmezőket. Ha ez sikerül nekik, akkor még az sem kizárt, hogy Hitler legyőzi az oroszokat és békét köt az USA-val. Mindenesetre az, hogy a győztes oroszok egyes becslések szerint a 2. vh-ban 27 M embert veszítettek, míg a vesztes németek "csak" 8 M-t, szorosan összefügg az emberéletekkel pazarló harcmodorukkal, és ez már a polgárháborúban is előjött, ahol mindkét oldalon oroszok álltak. Persze mondhatjuk, hogy így is maradt elég, és mi magyarok az 1849-es viselt dolgaikon kívül (Petőfit is ők ölték meg!) 56 és a 45-ös óralopások, meg a málenkij robot és amiatt, hogy Rákosit a nyakunkra ültették, is haragudhatnánk rájuk, de én mégis azt mondom, hogy vérzik a szívem értük (persze nem Sztálinért).
Jó ember volt-e Lenin, vagy gonosz, vagy ezek valamilyen keveréke, vagy valami egészen más? Én több gyarlóságot is fölfedezek benne, továbbá bizonyos esetekben úgy volt kegyetlen, amit nem tartok helyénvalónak. Másrészt teljes joggal gyűlölte azokat a tényleg buta, durva és rosszindulatú paraszti tömegeket, akik miatt az oroszoknak ilyen nehéz és hosszadalmas utolérni az USA-t meg a németeket. Nemkülönben a grófokat is teljes joggal gyűlölte. Amiatt is joggal volt megsértődve, hogy 47 és fél éves koráig üldözték. Érdekes, hogy éppen a két legerőszakosabb csillagjegy (a Kos és a Bika) határán született, mármint a Gergely naptár szerint, mert az Oroszországban akkor használt Julián szerint 1870. április 10-én, és éppen ilyen erőszakos ember volt, ennek ellenére a horoszkóp hülyeség. Összességében azt mondom, hogy Lenin jó ember volt, és az én hősöm. Azt viszont rossznak tartom, hogy halála után istent csináltak belőle. Ahogy egy amerikai szerző fogalmaz: a sztálinizmus idején Leninben egyesítették az oroszok azt, ami az USA-ban Jézus, Washington és a Mikulás (Santa Claus).
