Legalábbis a közvélemény-kutatók mérései szerint, bár a különböző intézetek nagyon eltérő eredményekre jutottak. Az is nehezíti a tisztánlátást, hogy van egy elég nagy olyan hányad is, aki biztosra ígéri, hogy elmegy választani, de azt még nem döntötte el, hogy kire. Az sem mindegy, hogy a kérdés az EP-választásra vagy az országgyűlési -- egyelőre csak '26-ban esedékes -- választásra vonatkozik. Biztosra vehető, hogy az utóbbin a részvétel meg sem fogja közelíteni a csonka-magyarok ama 85+6 %-át, akik biztosra ill. valószínűre ígérik. Érdekes módon ha azt kérdezik, hogy jó irányba haladnak-e a dolgok nálunk, arra a megrögzött fideszesek jelentős része is nemmel válaszol. Ők bizonyára azt hiszik, hogy ez a többi 26 tagállam kormányainak és a Biden-adminisztrációnak a gonoszsága miatt van, valójában azonban éppen ők okozzák avval, hogy nem hajlandóak faképnél hagyni Orbánt.

Most az a fő probléma, hogy maga az Európai Parlament egy fölösleges intézmény, amely csak értelmetlenül hátráltatja a döntéshozatalt bármilyen ügyben. De rendkívül rossz a tagállamok kormányfőinek, ill. Franciaország esetében az elnökének a vétójoga is sok esetben. A lisszaboni szerződést pedig szintén egyhangúan kéne olyanra módosítani, ami éppen ezt az anomáliát számolná föl. A magyar választók az EP-választást csupán ürügyként fogják használni arra, hogy a pártok, sőt azok "arcai" iránti szimpátiájukat kifejezzék.

Az önkormányzati választásoknak viszont van tétje, de sajnos nem az, ami jó lenne. Semmivel sem tudjuk arra kényszeríteni a parlamentet, hogy jelentősen növelje a hasznos kiadásokat, teljesen eltöröljék a propagandát, és brutálisan növeljék a bevételeket. Sőt ezeket még Magyar Péter esetleges egypárti kormányától sem várhatjuk majd, még kevésbé egy koalíciós kormánytól. Abban azért bízhatunk, hogy Magyar Péter, sőt Dobrev Klára miniszterelnöksége alatt is a közmédia lényegesen mást fog hazudni, mint most.