Ez a kinkly lap nagy csalódás. Szélsőségesen elfogult vélekedéseket, magyarán butaságokat ismertet úgy, mintha szentírás volna.
Annak sem örülök, hogy az egyre idétlenebb férfi subok tömegei immár iparágakat és pszichológiai tanszékeket tartanak el a gazdag országokban, különösen az USA-ban.
Kinek mi az undorító. Nekem a föntieken kívül pl. a magassarkú cipő, a parfümök, a latex, a harisnya, és még több ilyesmi, amik pont divatosak.
Nagyon jól értem, hogy minden nyelven a szar átvitt értelemben jelenti a rosszat, a vacakot és a kellemetlent is, mindegyiket erős érzelmi töltéssel. Angolul meg a "shit eating" az elesést jelenti. Éppen ezért alakult ki már az őskorban a kakiszex, meg a "szexmentes" variációi ennek. Ezt sikerült Sade márkinak paródiává fokoznia a hihetetlenül bőbeszédű műveiben. Én ugyan csak kis részét olvastam, de összefoglalókból tudom, hogy mi van a többiben. Apollinaire "11 ezer vessző"-jének tartalmáról csak minimális ismereteim vannak, de ebből is világos, hogy nagyon szar. Viszont egyfajta tiltakozás is az I. világháború embertelensége ellen.
Nem sejtem, hogy hogyan jöttek létre a bevésődéseim a kakival és pisivel kapcsolatban. Azt tudom, hogy anyám is az a fajta nő volt, aki azt hiszi, hogy jobban tudja, hogy mi egészséges, mint az orvosok, és a butaságait a gyerekeire is ráerőlteti. Mindenesetre amit a kaki és pisi ügyében mondott akkor, amire már emlékszem, az semmiben sem különbözött attól, amit a fősodorbeliek mondanak. Ettől függetlenül van egy olyan tulajdonságom is, amit valószínű, hogy anyámtól örököltem, hogy ha sokan akarnak rám erőltetni egy nem logikus vagy szerintem rossz szokást, akkor annál inkább ellenállok. Hasonlít ez ahhoz, ahogyan Giordano Bruno éppen a kínzások hatására lett egyre biztosabb abban, hogy neki van igaza.
Az alap-érzelmem az, hogy a jelenlegi szokások egy kisebb része számomra elviselhetetlen. Ugyanakkor az álomvilágomba menekülés sem eléggé elégít ki. Avval is próbálkozom, hogy azokból a pornókból is, amik messze vannak az álomvilágomtól, merevedéshez jussak. Szívesen fölülbírálnám a hüllőagyamat, de nem vagyok rá képes. Ezt mások sem tudják megtenni a saját hüllőagyukkal, legalábbis úgy, ahogy én szeretném, de a legtöbben nem foglalkoznak evvel, elfogadják, hogy a hüllőagyuknak "van igaza". Rokon téma a buddhisták törekvése a vágyaiktól való megszabadulásra. Ezek a szerencsétlenek azért nem lesznek öngyilkosok, mert azt hiszik, hogy akkor még több szenvedésre fognak újjászületni. Érdekes, hogy az összes többi vallás, amik nem a hinduból származnak, valamiféle túlvilágban hitt sokáig, ami éppen olyan marhaság, mint a reinkarnáció. A vágyaktól nem megszabadulni kell, hanem teljesíteni azokat, kivéve persze a gonosz vágyakat. Persze ha valamit bármi oknál fogva nem lehet, arról le kell mondani. Ravasz eset akkor van, ha nem tudjuk, hogy lehet-e. Sokan próbálják relativizálni, hogy mi a helyes teendő, és mi nem, mondván, hogy a másik embernek más az. Vannak esetek, amikor ezt lehet méltányolni, de gonosztetteket evvel sem lehet jótettnek eladni.
