Általában úgy tartják, hogy a bdsm-kedvelők, de különösen a mazo-k ezekben szenvednek. Ez ugyan evidensnek tűnik, de mégis nagy különbségek vannak abban, hogy ki milyen kunsztokra vállalkozik azért, hogy hozzájusson a hormonlöketéhez. Még tisztábban megmutatkozik ez a függőség a különféle extrém sportok űzőinél. De az is világos, hogy maga a mazochizmus is egy sport, pontosabban, több sportág gyűjtőneve, ugyanis nem mindegy, hogy pontosan mivel kínozzák az illetőt. Viszont, ahogyan ezt már a Fejlődés c. posztomban is írtam, ez nem versenysport, és a szokásos enyhén mazo-k legalább olyan boldogok a magukéval, mint a vérmazo-k.

Hurrikán sajnálja a hegymászókat. Nem kéne, csak azokat, akik megsérültek vagy meghaltak hegymászás közben. A többi irigylésre méltó, de ettől még azok is ugyanolyan boldogok lehetnek, akik nem hegymászók. Ugyanez vonatkozik az extrém (más néven hard) switch-ekre is, akik közé magam is tartozom. Viszont én nagyon más vagyok, mint pl. Forsub. Egyáltalán nem akarok félni, a maximális biztonságra törekszem, és a sane-nél (épeszűnél) is többet akarok, józanságot. Viszont a konszenzus helyett igazi hatalmat akarok, méghozzá a partneremnek magam fölött is akkor, amikor én vagyok a szolgája.

Megint eszembe jutott ez a "szopjon le kegyetlenül", amit állítólag egy férfi sub követelt egy dominától. Ez bizony lehetetlen. Azt még meg lehet oldani, hogy bénán szopjon valaki, de az sem kegyetlenség. Ez is egy olyan idióta volt, aki azt képzeli, hogy még ő hoz áldozatot avval, ha hagyja magát leszopni. Ha pedig valójában azt akarta csak, hogy a domina harapjon bele a faszába, akkor miért nem azt mondta?