Pontosabban a földi élet történetéből vezessük le a mai rengeteg igazságtalanságot és szeretetlenséget. Kezdjük avval, hogy a gravitáció 1 valószínűséggel szarik engedelmeskedni az Einstein egyenletnek, de ráadásul ez soha nem derülhet ki, így a Nagy Bumm majdnem ugyanolyan kitaláció, mint a zsidók -- és így velük együtt a keresztények és a muszlimok -- teremtés mítosza. Evvel szemben azt igenis "tudjuk", hogy a Nap kb. 6 Mrd éve, a Föld pedig 4.54 Mrd éve létezik, bár az kérdés, hogy milyen értelemben, és én avval sem vagyok tisztában, hogy honnét tudjuk ezeket ilyen magabiztosan. A gyakorlatban azonban elég sokat tudunk a gravitációról, hiszen eltaláltuk a Plútót az űrszondánkkal.
A medveállatkák ugyan kibírják egy kis ideig az űrben, de egyetlen egysejtű vagy vírus sem, így csak az marad, hogy igenis az ősóceánban jött létre az élet véletlenül. Abban már viták vannak, hogy a vírusok baktériumokból degenerálódtak, vagy éppen ezek az ősibbek. A jelenlegi vírusok viszont önállóan nem életképesek, csak sejtekkel tudják előállíttatni a fehérjéiket. Állítólag az eukarióta sejt egy baktérium és egy archea összeolvadásával jött létre, ill. nyilván sokszor történt ez különböző fajokkal. Azt olvastam valahol, hogy 2.3 Mrd éve érte el a légkör oxigéntartalma az 1 %-ot a kék algák -- amelyek baktériumok -- fotoszintetizálása folytán. Kb. 650 M éve történt a szövetes állatok és növények kialakulása. Már az egysejtűek egy jelentős része is egymást ette, bizonyos vírusok meg baktériumokat támadnak meg, a szövetes élőlények között viszont kialakult a tápláléklánc.
A 3.2 M éve élt, és 1974-ben Etiópiában megtalált Lucy egy Australopithecus afarensis volt, míg az 1.5-1.6 M éve élt, és 1984-ben Kenyában megtalált Turkána boy egy Homo ergaster. Az australopithecus-ok és még a Homo habilis is dögevők voltak, persze mi is azok vagyunk ma, de nekünk most a vágóhídi munkások ölik meg legalábbis a disznókat és a marhákat árammal. Az előember (Homo erectus) viszont már csúcsragadozó volt, és idetartozik alighanem a Homo ergaster is. Hogy meddig voltak őseink a leopárdok vagy esetleg más ragadozók zsákmányállatai rutinszerűen, az nem világos. Ma is megölhet bennünket egy cápától egy mérges pókon át a vírusokig nagyon sok féle élőlény, különösen a fertőzésektől kell tartanunk. De emellett vannak a génjeinkben elkódolt betegségek, továbbá maga az, hogy mindenki, sőt minden állat, növény és gomba is idővel roskataggá válik és végül elpusztul. Az egysejtűek viszont nem öregszenek, hanem más egysejtűek megeszik, vagy valamilyen természeti csapásban pusztul el. Elpusztulhat valamilyen állat gyomorsavától, de még a nyálától vagy a könnyétől is.
Az emberek egyik legfontosabb potenciális ellensége a többi ember, az őskorban különösen akkor, ha másik hordának volt a tagja. De arra is vannak jelek, hogy sokszor a különböző hordák békésen megfértek egymás mellett. Csoda lenne, ha nem lett volna már akkor is családon belüli erőszak, de valószínű, hogy azt nem tartották normálisnak. Az a "két frontos harc"-nak nevezhető jelenség, hogy egyrészt különböző városállamok között, másrészt egy városállamon belül a különböző osztályok, sőt rétegek között is lehetett küzdelem, valószínűleg a városiasodási forradalom óta van velünk, amin a magyar nemzet csak a 11. sz-ban esett át, míg Urukban kb. 5400 éve volt. Ennél nem olyan sokkal régebben űzték ki Ádámot és Évát Édenből a zsidók szerint. Ami a nemzetségen, sőt a nukleáris családon belüli torzsalkodásokat illeti, ilyenek mindig voltak, amióta följegyezték ezeket, és mindig devianciának számítottak, kivéve ha a nevelés bevett eszköze volt valamilyen büntetésféle. A patriarchális berendezkedésben a feleség is "beosztottja" volt a férjének, nem csak a gyerekek a szüleiknek.
A mai világban az ideál valami Tündérországhoz hasonló rendszer lenne, amiben ráadásul nincsenek betegségek és halál. Ezt nem lehet megközelíteni, de az sokaknak elérhető lehet, hogy általában kiegyensúlyozottak és vidámak legyenek. De pl. még az a biztonság is, amiben itt csonka-Magyarországon vagyunk 1956 óta, soha nem adatott meg az izraelieknek az 1948-as megalakulás óta, és még sokkal nagyobb szarban vannak most a gázaiak. A számos afrikai háború áldozatait pedig még az is sújtja, hogy a világsajtó nem nagyon ad hírt róluk. Egyénileg viszont úgy is bajba kerülhet valaki, hogy közben egyébként azon a környéken rend van. Milyen frusztráció vezethetett oda, hogy a kemecsei rém éppen ezt a rémtettet követte el?
Ellentétben sok vallás elképzelésével, hogy valamiféle őrangyal és ördög küzd a lelkünkért, a valóságban mindenkinek a tudattalanja 2-nél több részből áll, amelyek esetenként keresztezik egymás működését. A jó közérzet kulcsa egyrészt a testi egészség, másrészt a céljaid helyességébe vetett hit. Ha ez megvan, akkor még részcélokat kell kijelölni, és ezeket akkor érzed megfelelőnek, ha úgy tűnik, hogy a célt így lehet legkönnyebben elérni. Mint már máshol is írtam, nem lelki békére, hanem könnyű szívre van szükség, aminek az a definíciója, hogy akkor is nyugodtan űzöd a kedvteléseidet, ha esetleg holmi kommentelők leszólják azokat, vagy hamis hitek prófétái tartják helytelennek. Sajnos az ellenség kiirtása is lehet egy helyes cél, de ezt könnyű szívvel senki sem tudja megtenni. Nagyobb baj, hogy általában fizikailag sem lehetséges, legalábbis úgy, hogy elkerüljük a válaszcsapást.
