A magyarokat leginkább azért érdekli, mert ebbe ömlik a Duna, de persze sokan nyaraltak is különösen a hozzánk közeli román és bolgár tengerparton.
Az iráni Zagrosz-hegységtől DNy-ra következett be a legkorábbi neolitikus forradalom, innen terjedt Anatólia, a Földközi-tenger K-i partvidéke és Egyiptom felé, majd Anatóliából tovább a Balkánra és a később a görögök által elfoglalt szigetekre. A városiasodási forradalom D-Mezopotámiából indult, és kb. egy évezred alatt eljutott Trója, Kréta és a kisebb szigetek világába. A Hettita Birodalom Anatólia belsejében feküdt, nem ért ki a Fekete-tengerig, de le tudta győzni a jóval messzibb Babilont. A vaskorszak viszont a Fekete-tenger D-i partján kezdődött. Azelőtt a vasat ékszerként használták, nem tudták megolvasztani. Még bronzkori az aranygyapjú meséje, Kolkhisz állítólag a Fekete-tenger DK-i sarkánál volt, ami most nagyrészt Törökországhoz tartozik, de itt van Batumi is, a Grúziához tartozó Adzsaria székhelye.
A Fekete-tengertől ÉK-re található a Turáni alföld, ez a föltételezett őshazája az indoeurópaiaknak. Innen áradtak szét, és benépesítették Európa legnagyobb részét, Perzsiát és Indiát. De Indiában elég sok dravida is maradt mindmáig. Európában csak a finnugorok, a baszkok és a török nyelvcsaládba tartozók nem indoeurópaiak. Egy fontos elválasztó az ún. kentum-szatem (hogy a százat hogy mondták annak idején), a kelták, görögök, albánok, latinok és germánok a kentum, a szlávok, baltiak és indoirániak a szatem csoportja.
A görögök lényegében körbe gyarmatosították a Fekete-tenger partjait, még az Azovi-tenger sarkába is eljutottak, ahol a Don befolyik. Ők Tanaisznak nevezték a Dont, és az itt alapított városukat is így hívták, ez most Azov. A Fekete-tengert az Azovi-tengerrel összekötő Kercsi szoros mindkét partján is volt telepük (Pantikapaion és Phanagoria), viszont innen a mostani orosz-grúz határig nem. Nagy Sándor idejében a tőle független Boszporuszi Királysághoz tartozott Tanaisz és a Krím félsziget is. A rómaiak elfoglalták előbb az egész Balkánt, majd Anatóliát is. A Dnyesztert ők Tyrasnak, a Déli-Bugot Hypanisnak nevezték, mindkettő torkolatvidéke is római uralom alá került. Ezen a térképen már Kolkhiszt áttették a mai Grúziába, vagyis a Kis-Kaukázus Fekete-tengeri lábáról a Kaukázuséra. A Duna-deltától délre volt Tomi városa, ahová Ovidiust száműzte Augustus. A Fekete-tengertől É-ra, ami most Ukrajna és D-Oroszország, a sztyeppén előbb szkíták, majd szarmaták éltek, itt haladtak keresztül a hunok. Később a hatalmas Kazár Kaganátus a Duna-deltától egészen a Kaszpi-tengertől ÉK-re fekvő területig terjedt, D-re a Kaukázusig, É-ra a Volgán elég messzire, nagyjából a mai Szaratovig. Ez alá tartoztak a magyarok is föltehetően a 8-9. sz-ban, lehet, hogy már előbb is. Érdekes módon a kazár kagánok a zsidó vallást vették föl. A kazárok a török nyelvcsaládba tartoztak, ahogyan a bolgárok is. Ők még a 6. sz-ban vonultak le az Uraltól DNy-ra lévő őshazájukból az Al-Duna két partjára. Később már csak a Dunától D-re laktak, és teljesen elveszítve a nyelvüket délszlávokká lettek.
A Fekete-tenger és az Égei-tenger között van még a kis Márvány-tenger, a megfelelő szorosok a Boszporusz és a Dardanellák. Utóbbinak az anatóliai partján volt Trója. A Boszporusz európai partján építtette föl Constantinus a székvárosát, amit az oszmán-törökök 1453-ban foglaltak el. Ez ma is Európa legnagyobb városa, ha a Ruhr-vidéket nem egy városnak számítjuk, de nagyon közel van hozzá nagyságban Moszkva és London is.
Etelköz folyamközt jelent, és az érintett folyók valószínűleg a Szeret, a Prut, a Dnyeszter, a Déli-Bug és a Dnyeper. A varégok alapította Kijev is a Dnyeper partjain van. Annak idején megfordultak a későbbi Etelközben a vizigótok és az osztrogótok is, végül az előbbiek Hispániában, az utóbbiak Itáliában kötöttek ki. A magyarok után besenyők, úzok, végül kunok is áthaladtak Etelközön, ill. a kunok egy része Moldvában és Havasalföldön maradt, és itt elrománosodtak, míg a Kárpát-medencébe jutottak egy idő után magyarokká lettek. A Dnyeszter torkolatához közel a genovaiak építettek egy várat, aminek a Moncastro nevet adták. Később ezt Akkermannak nevezték (bizonyára német uralom alá került). Ez ma Belgorod-Dnyesztrovszkij, magyarul Dnyeszterfehérvár, és Ukrajnában van.
A szeldzsuk törökök 1071-ben a Van-tó közelében lévő Manzikertnél legyőzték a görögöket, majd elfoglalták Anatólia legnagyobb részét. Amit nem tudtak, az a DK-en lévő Kis-Örményország, a Fekete-tenger partján Szinope és Trapezunt, és az Égei- és Márvány-tenger partvidéke. Önálló maradt Grúzia, Ciprus pedig bizánci uralom alatt maradt. A bolgárok hol a bizánci császár uralma alatt voltak, hol nem. Egy időben a Fekete-tengertől É-ra egy igen nagy terület az Arany Hordához tartozott, kivéve a Krímben Kherszon, Szudak és Kaffa, amik a genovaiak gyarmatai voltak. Mongol uralom alatt volt egész Moldva és még Havasalföld K-i része is az Oltig. Az oszmán-törökök eredetileg egy kis szeldzsuk emírség voltak a Márvány-tenger K-i részének a közelében Anatóliában. Amikor elfoglalták a Balkánt, azt azért nevezték el Ruméliának, mert szokás volt akkoriban a bizánciakat, vagyis a Kelet-Római Birodalmat rómaiaknak titulálni, és Rum Róma törökül. Kiliát (a Duna-delta északi partján) és Akkermant már 1484-ben elfoglalták, majd 1538-ban lehasították a Budzsáknak elnevezett részt Moldvából. A maradék Moldva, Havasalföld és Erdély is az adófizetőjük lett. Így járt a nagy kiterjedésű Krími Tatár Kánság is, de az már 1475-től. A Budzsák és a tatárok közt fekvő Jediszán 1528-ban, végül az ettől ÉNy-ra lévő Podólia 1672-ben került a Török Birodalomba, amely ekkor érte el legnagyobb kiterjedését. Mindössze 11 év múlva megostromolták Bécset, ahonnan visszaverték őket, majd kiűzték a Kárpát-medence legnagyobb részéből. Érdekes, hogy ugyanaz a rész nem tartozott csak a Fekete-tenger partvidékéből a törökökhöz, amit annak idején az ókori görögök sem gyarmatosítottak, és ahol most a cserkeszek éltek. A török hódítás előtt Budzsák, Jediszán és Podólia litván megszállás alatt volt, ill. 1569-től már a lengyel-litván perszonáluniót fölváltotta a Lengyel Királyság.
Annak idején Nagy Lajos királyságait nem mosta 3 tenger, mivel akkor éppen Lengyelország nem ért ki a Balti-tengerhez, és Moldva is csak vazallusa volt Nagy Lajosnak, evvel szemben az Adriai-tenger túlpartján lévő Nápolyi Királyságba szerette volna az öccsét beültetni, de őt Johannáék meggyilkolták. A Nápolyi Királyság pedig a Tirrén-tengerrel és a Jón-tengerrel is határos volt. Nagy Lajos itáliai, végül eredménytelen hadjáratában vett részt Toldi Miklós is.
Az oroszok 1654-ben foglalták vissza Kijevet a lengyelektől. Azovot már Nagy Péter is megkísérelte bevenni, de csak Nagy Katalin alatt sikerült ez végleg, 1774-ben. Istanbult nem számítva a Fekete-tenger legfontosabb városa Ogyessza, ez Jediszánban van, amit csak 1792-ben szálltak meg az oroszok. A Kaukázust 1784 és 1810 között foglalták el, viszont a Kaszpi-tenger D-i partját már 1732-ben, ez aztán később visszakerült Perzsiához. A napóleoni háborúk során, 1812-ben szakították le Moldvának a Prut és Dnyeszter közötti részét a Török Birodalomból, ezt nevezték akkor Besszarábiának. A név onnan ered, hogy Basarab egy 14. sz-i kun vezér volt, Moldva fejedelme. A cserkeszek, a kabardok és a dagesztániak még a napóleoni háborúk idején is függetlenek tudtak maradni, így egy nem orosz és nem is török folyosót képezve a Fekete- és a Kaszpi-tenger között. De aztán ezek is orosz uralom alá kerültek. A krími háborúban (1856) az angolok és a franciák a törököket támogatták az oroszokkal szemben. Később, az I. világháborúban viszont az angolok, a franciák és az oroszok voltak az Antantban, míg a németek védték a törököket az oroszok ellen.
A maradék Moldva (az osztrákokhoz került Bukovina nélkül) és Havasalföld 1829-ben lettek a Török Birodalom autonóm tartományai, majd 1859-től "majdnem", végül 1878-tól teljesen független. Dobrudzsa egy időben orosz uralom alatt volt, majd 1878-ban Romániához csatolták, így jutott ki Románia a Fekete-tengerhez. A Kelet-Ruméliának nevezett rész (ebben volt Plovdiv és Burgasz is) csak 1912-ben tért vissza Bulgáriához.
A cári Oroszország az I. világháborúban összeomlott, a Központi Hatalmak pedig vereséget szenvedtek. Ezt kihasználva Románia megszerezte Besszarábiát, ahol túlnyomó részben románok éltek, Erdélyt és az Alföld egy részét, ahol viszont elég sok volt a magyar, és még Bulgária rovására is terjeszkedni tudott kismértékben. Viszont a Kaukázuson túli területet a Szovjetunió meg tudta tartani. A II. világháborúban Románia a vesztes oldalra került, és bár még időben kiugrott, az oroszok így is elvették Besszarábiát megint, de ezúttal Budzsák egy részét Ukrajnához csatolták, a többin létrehozták Szovjet-Moldovát. Viszont visszaadták a románoknak É-Erdélyt, de végül is egész Románia ugyanúgy az Új Orosz Birodalom része lett, mint csonka-Magyarország.
Amikor 1991-ben a Szovjetunió megszűnt, még mindenki azt hitte, hogy Ukrajna azért az oroszokkal fog tartani. Egyébként az orosz Hruscsov is Ukrajnában kezdte a karrierjét, Brezsnyev meg ukrán volt. Végül az EU vonzása és a CIA aknamunkája elvezetett a narancsos forradalomhoz, amire válaszul az oroszok néhány év múlva elszakították a Krímet, és titokban támogatják a K-ukrajnai orosz lázadókat. Grúzia már régebben szembekerült az oroszokkal, Azerbajdzsán és Örményország viszont nem, ezek viszont egymással vannak konfliktusban Hegyi-Karabah miatt, ami egy örmény zárvány Azerbajdzsánban. Az oroszok elszakították Abháziát (a hosszú életű emberek földjét) Grúziától. A volt Szovjet-Moldovában sokan szeretnének csatlakozni újra Romániához, de még nem sikerült.
