Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

sok téma

sok téma

Férfi lélek, női lélek

2019. augusztus 06. - Zoltán 1 Magyar

A sztereotípia az, hogy míg a férfiak a farkukkal gondolkodnak, addig a nők nem szeretik, ha megdugják őket. A valóság sokkal árnyaltabb ennél. Forsub szerint egy férfi lesz dom, sub vagy ebihal is, ha cserébe leszopod. Én inkább a fölszopod kifejezést használtam volna, de még így is csak a férfiak kisebbsége ennyire simulékony a nőkhöz. A legtöbb nő számára az elsődleges szempont az, hogy a leendő férje minél többet keressen. Ezt ők biztonságra törekvésnek nevezik. Ha ez már megvan, akkor jön az, hogy ugyanakkor legyen sok szabadideje is. Ez viszont sok, a szakmájában sikeres embernél nincs így.

Aranyliliom úgy gondolja, hogy a nőknek is csak az élvezetért kéne szexelni. Teljesen egyetértek, de a nők többsége nem ilyen. Az én nejem viszont igen. Mégsem tökéletes a kapcsolatunk, több okból is. A legfőbb, hogy neki kevés a szabadideje. Egy másik, hogy több olyan kunszttól is elzárkózik, amikre én gerjednék. Az ő hüllőagya soft sub, viszont a lelke domina. Pontosabban, szívesen ugráltat, de nem aláz és nem büntet. A legtöbb férfinak ez éppen hogy az ínyére lenne, én viszont M/s-switch és a hard SM kedvelője vagyok. Ugyanakkor a magányos kirándulásaimon néha olyan nagy sportértékű dolgokat csinálok, hogy magam is megbánom. Az viszont, hogy még 60 évesen is képes vagyok erre, nagyon jó.

Aranyliliom és Hurrikán már régóta a süketek párbeszédét folytatja arról, hogy DS-ben a nő vagy a férfi legyen-e a sub. Mindketten tömegeket képviselnek, de persze még több az, aki bármilyen DS-től elzárkózik. De az ő problémájuk a DS-switch-ek számára sem létezik. Valójában konkrét kunsztokat kéne leírni, és a bizarrabbak óhatatlanul csak keveseknek "jönnek be". Pontosabban, ha valaki még nem próbálta, nem tudhatja, hogy jó lenne-e neki, de ha csöppet sem vonzza a dolog, akkor valóban kár lenne erőltetni.

A bejegyzés trackback címe:

https://mgyz.blog.hu/api/trackback/id/tr9114997162

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zoltán 1 Magyar 2019.08.10. 16:18:12

A " magam is megbánom" egy viszonylag friss példája a következő. Az M7 és M0 kereszteződése mellett, a Ny-i negyedben halad egy elég kevéssé járt, így elgazosodott földút az M7-től ÉNy-ra egy darabig az M7 mellett. Itt van egy korábbi autóval is járható aluljáró az M0-ról M7-re átvezető pálya alatt, amit most elzártak egy drótkerítéssel, de valakik a szélét ledöntötték, így át tudtam vinni a biciklit. Ezután egy olyan új, sajnos egyirányú útra jutottam, amin az M7-en Bp felől jövő autósok két autópálya alatt áthaladva kijutnak a Virágtanyához, ami az Érdet Törökbálinttal összekötő ama főút mellett van, amit Érden Törökbálinti útnak hívnak. Én persze a biciklimmel a forgalommal szemben is tudtam haladni ezen az egyébként minimális forgalmú útszakaszon. Ezután visszamentem a kidöntött kerítésen keresztül. Egy másik alkalommal már itt fölmentem a Róka-hegy tetejére (265 m), most viszont, mivel a kocsim ezúttal az Idamajorba Érdről vezető út elején állt, úgy gondoltam, hogy az M7 mellett fölviszem a biciklit, majd az általam évekkel ezelőtt már megismert úton elmegyek Idamajorba. Ez egy rövid szakasz az M7 mellett, ami ugyan meredek és gazos, de kezdetben járhatónak tűnt gyalog, cipelve a biciklit. De aztán megszűnt az ösvény, és ragadós termésű növényekkel sűrűn benőtt réten találtam magamat. Növelte a nehézséget, hogy éjjel volt és a fejlámpámban gyöngült az elem. Jó ötletnek tűnt, hogy merőlegesen elfelé haladjak az M7-től egy villanyvezeték mellett, mert így még magasabbra jutok és közeledek a célomhoz, Idamajorhoz. Csakhogy itt egy borzalmasan szúrós növénnyel benőtt részre jutottam. Itt a biciklit egy pillanatra sem lehetett letenni, mert akkor kiszúrhatta volna a kerekét. Sokszor kellett így fél lábon egyensúlyozni. Nem is tudtam, hogy képes vagyok ilyen teljesítményre. Abban bíztam, hogy ha a rétről az erdőbe érek, megszűnik a szúrós növény. Valóban így lett, de ez az erdő meg olyan sűrű volt, hogy a bicikli nem fért át a fák alatt. Eddigre már sok sebből vérzett mindkét lábszáram és combom, de mégis vissza kellett menni a szúrósokon keresztül. Megpróbáltam legalább valamivel előrébb visszaérni az M7-hez, ez sikerült is, de itt is egy darabig nem tudtam a szúrósból kikeveredni. Végül nagy megszáradt lótrágyahalmokon keresztül kijutottam az Idamajorba vezető földútra, ahol átjön az M7 alatt. Ezen haladva hamarosan egy nagyon durván sáros részhez értem. Egyébként száraz idő volt, és nem gumicsizmában, hanem edzőcipőben voltam. Viszont a sár előtt indult egy kis ösvény ferdén balra és lefelé, amire emlékeztem, hogy egy levágás Idamajor felé. Ezen végig is mentem, de amikor megint egy terepjáróval is járható földútra értem, akkor azon nem a jó irányba fordultam. Ugyan voltak csillagok, de azt hittem, hogy tudom, hogy hol vagyok és merre megyek. Nemsokára ugyanahhoz a sárhoz értem a másik irányból, de még ekkor sem jöttem rá, hogy hol vagyok, és hogy éppen elfelé haladok Idamajortól. Így beleléptem a sárba, amiben a cipőm teljesen elmerült. Szerencsére nem ragadt bele, aztán amikor visszajutottam az M7-hez, akkor már tudtam, hogy mit hibáztam. Ezután már a sarkcsillagot figyelve tudtam tartani az irányt, és hamarosan Idamajorba jutottam. Még ebben is volt egy kisebb eltévedésem, mert kicsisége ellenére némileg bonyolult az utcahálózata. Eljutva a kocsimhoz a szokásos macskafarok-elengedéses boldogságban volt részem. Utána azonban otthon még egy kellemetlenség várt rám, ugyanis ez a sár olyan ragadós volt, hogy csak nagy nehézségek árán tudtam a cipőmről letisztogatni. Ez már éjfél után volt, és annyira fölizgattam magam korábban, hogy majdnem átestem. Így hívják, amikor az ember egyáltalán nem fekszik le, hanem kezdi a másik napot. Végül is nem történt ez, de 2-3 óra alvás után már csináltam is a következő programot.

Zoltán 1 Magyar 2019.08.10. 16:25:17

Még volt az a disznóság is, hogy egy olyan ösvényt, ami korábban az M7 mellett vitt föl a Virágtanyáról Idamajorba vezető útról, most már teljesen megszüntették, így azon nem mehettem.
süti beállítások módosítása