Azok szoktak erre vágyni, akik túl keveset vannak egyedül, és egyébként alkalmazkodniuk kell a jelenlévőkhöz. Másfelől a cigányok állítólag soha nem bírják ki egyedül. Arra figyeljünk föl, hogy még ha egyedül van is az ember, és akár olyasmivel foglalkozik, ami nem közvetlenül kapcsolódik másokhoz, pl. egy olyan tárgy elkészítésével, amit nem valaki másnak szán, vagy egy olyan matek föladat megoldásával, amire senki sem biztatta és senki nem fogja meghallgatni, ha sikerül megoldani, akkor is végső soron másokkal is foglalkozik. Csak így juthatott eszébe, hogy mi legyen az a tárgy vagy föladat. Én, amikor egyedül járom az erdőt, nagyon rá vagyok utalva arra, hogy mások milyen ösvényeket tapostak ki, ill. milyen utakat építettek. Regények olvasásakor és játékfilmek, de dokumentumfilmek nézésekor is tisztán mások életével törődünk.

Állítólag az introvertáltak sokkal jobban szeretnek egyedül lenni, mint az extravertáltak. Nem vagyok erről meggyőződve, sőt arról sem, hogy az I-E tengely jó-e valamire. Én már gyerekként az egyedülléthez alkalmazkodtam, később még inkább, de ugyanakkor mindig kevesebbet akartam egyedül lenni, mint amennyit ténylegesen egyedül voltam. Van nejem, akivel nem keveset beszélgetünk és csinálunk hobbikat is, de nekem sokkal több szabadidőm van, mint neki. Van egy lányunk és egy fiunk ('89-ben ill. '94-ben születtek), már évekkel ezelőtt kirepültek. Ági Olaszországban él, Vili Budapesten. Mindkettőnek van élettársa, unokánk még nincs. A szüleink közül már csak az anyósom él, ő több, mint egy évvel fiatalabb, mint David Attenborough és II. Erzsébet, de velük ellentétben már sok éve demens. Az öcsémnek 3 gyereke van, de unokája még neki sincs. Viszont a nejem öccsének a lánya, Bogi egész fiatalon férjhez ment Görögországban, és már előrehaladott terhes. Bogi apósa egyetemi tanár és harcos kommunista.