Többek között Bite Zsolt ügye is ingerelt erre a posztra. Az világos, hogy az efebofília és a hebefília erősen rokon a szűkebb értelemben vett pedofíliával, vagyis a még kisebb gyerekekhez való erotikus vonzódással. De éppen a Fidesz hozott néhány éve olyan módosítást, hogy a 18 év alatti partnerrel szemben a beleegyezési korhatárt 12 évre szállította le -- föltéve persze, hogy a partner is 12 év fölötti --, míg 18 fölötti partnerrel ez a korhatár 14 év. Az ördögien gonosz homofóbok ezt a melegek esetében föl akarják emelni 18 évre. Szerencsére már nem ott tartunk, amikor Angliában a homofób jogrendszer a szokásjoggal társulva tönkretette a nemzeti hős Turing-ot. Éppen a tankerület ártott a gyerekeknek avval, hogy elbocsátották Bite Zsoltot. Viszont sajnos ilyen közhangulatban a gyerekek helyzete reménytelen: átlagon fölüli nonkonformizmussal kell ahhoz egy gyereknek bírnia, hogy ne legyen belőle legalább passzívan homofób, továbbá betegesen prűd. Van azonban egy érdekes ellentétes hatás is, de ez is nagyon rossz. Egy szakértő úgy fogalmazott, hogy átléptünk a nárcisztikusok korából a perverzió korába. Ezalatt nem egészen azt értette, amire a szóból gondolnánk, hogy divat lett perverznek lenni, hanem hogy az ingerküszöb olyan magas lett, hogy az ún. tartalomgyártóktól, köztük az amatőröktől is extrém tartalmakat vár a közönség, legyen az minél megbotránkoztatóbb erotika vagy "a celeb férget eszik" stílusú kihívások, konkrétan egy kevés gyerek már meg is fojtotta magát a világon, amik miatt a rokonaik persze beperelték a TikTokot.
Az állítólag amatőrök által készített felvételek a nyilvános meztelenségről, sőt durva nyilvános kunsztokról elárasztották a pornó csatornákat. Ezek egy részének éppen hogy örülni kell, de nem mindnek. Szögezzük le, hogy szemben a fönnálló szokásjoggal, a gyerekek erotikus tevékenysége akár felnőttekkel is lehetne jó, ugyanúgy, mint a bonobóknál, és éppen azok az ellenségeink, akik ezeket a nagyon rossz törvényeket jónak tartják, ill. még rosszabbat követelnek.
Belefogtam Feleki László (1909-89) humorista és sportújságíró félelmetes terjedelmű, 1976-ban megjelent könyvébe Napóleonról. Az elején említi, hogy addigra Napóleonról már 300 ezer (!) könyvet írtak. Már többször említettem, hogy még én is tisztelem Napóleont, noha az egyik legnagyobb tömeggyilkos és rabló volt, aki valaha élt. Elkeseredetten kellett hogy megállapítsam, hogy mind Napóleon, mind a bel- és külföldi ellenségei és riválisai nagyon rossz emberek voltak. De még maga a nép is úgy viselkedett mindegyik érintett országban, ami megbocsáthatatlan. Persze világos, hogy egy egyszerű kisiparos, paraszt vagy pláne egy olyan éhenkórász fiatalember, mint amilyen Napóleon is volt, amikor még Korzikából akarta kiűzni a megszálló franciákat, nem volt abban a helyzetben, hogy értelmesebben és igazságosabban járhasson el, mint amire a szocializációja predesztinálta, és előbb a forradalmi Franciaországban, majd mindenütt, ahová Napóleon seregei ezt a forradalmat exportálták, az emberek csak kapkodták a fejüket, hogy ami addig az elvárt viselkedés volt, azt nevezték el árulásnak, majd újabb fordulat következett. Bizonyos szempontból az időszak mélypontja a jakobinus diktatúra volt (de később Petőfi mégis Robespierre képét tartotta a falán, és fel akarta akasztatni -- nagyon helyesen -- az összes királyt), de más szempontból meg éppen a napóleoni háborúk a dúlásaikkal. A Robespierre-t elsöprő thermidori puccs (1794 júl. 27) után 14 hónappal és 1 héttel már Napóleon verte szét a túlerőben lévő királypárti lázadókat (vendémiaire), majd '97 szept. elején jött a kormánypárti puccs a megválasztott képviselők ellen (fructidor), végül '99 nov. 9-10-én (a brumaire 18-i államcsíny) lett Bonaparte akkor még csak az első konzul, végül 1804-ben császár. Eredetileg Robespierre öccsével is barátkozott, emiatt thermidor után bajba is került. Napóleonnak fantasztikus memóriája és szorgalma volt. Nagyon keveset aludt, keveset evett. Nagyon csúnyán írt, és nyelvtanilag helytelenül franciául -- az anyanyelve az olasz korzikai változata volt --, mégis kezdetben azt hitte, hogy filozófusként és szépíróként fog érvényesülni. Nagyon tudatosan készült a hadvezéri, sőt az államférfiúi szerepre, de ha nincs az 1789-es forradalom, melynek kitörésekor 1 hónap híján 20 éves volt, akkor semmi esélye nem lett volna. Később hadvezérként ki nem állhatta a céltalan kegyetlenkedést, de számító módon nem sokra becsülte az emberéletet, legyen szó a saját katonáiról vagy az ellenségéiről. A vakmerősége pedig jóval meghaladta, legalábbis a hírnevét komoly szintre emelő olasz hadjáratban, azt, ami egy tábornoktól elvárható lenne. Több lovat kilőttek alóla, még a jakobinus időkben Toulon visszavételekor súlyosan megsérült és rühes is lett, egyéb betegségei is voltak. Nagyon alacsony volt (157 cm), és sokáig sovány is, de aztán pocakos lett. Az is érthető viszont, hogy mennyire utálta azt, amikor ügyvédi szófacsarásokon múlott, hogy kit nyakaznak le, és törekedett arra, hogy ha már van egy olyan hadserege, ami személy szerint hozzá hű és nem a szaros konventhez meg direktóriumhoz, akkor ő diktálja ne csak azt, hogy ezután ki az áruló, de azt is, hogy milyen legyen a rendszer.
A szerelmi élete egy elképesztő karikatúra volt, különösen a kreol Joséphine iránt, akit főleg az előkelő származása miatt vett el, hogy végre ne korzikainak, hanem franciának tartsák. Ugyanakkor egyoldalúan odavolt a népes családja iránt, azok csak mérsékelten szerették viszont, és ezt még kiterjesztette a szerzett családjára is. Joséphine-ből "Európa nagymamáját" csinált avval, hogy mindkét, korábbi házasságából származó gyerekét futtatta, igaz, hogy a lány Napóleon egyik öccséhez ment, ennek a fia lett a későbbi 3. Napóleon (eredetileg Louis Bonaparte). Desirée-ből pedig, akivel Joséphine előtt beszélgetett, végül svéd királyné lett, igaz, hogy a férje, a rivális tábornok Bernadotte 1813-ban már Napóleon ellen harcolt. Bernadotte 1810-ben lett a gyermektelen svéd király kijelölt utódja.
Már régóta a bögyömben van Mérő Vera (1984-) a hülye véleményeivel. Nemrég nagyon összerúgta a port Vig Dáviddal, aki a felettese volt az Amnesty International-nél. Noha 3 másik nő is vele tartott, én biztos voltam benne, hogy Vig Dávidnak van igaza, ez most egy hosszú Telex-interjúból ki is derült.
