Genetikai vizsgálattal (gondolom, szúrópróbaszerűen) azt találták, hogy azon a 31 M km^2-en, ahová a Mongol Birodalom 4 ulusza együtt kiterjedt Dzsingisz kán utódai, különösen Kubiláj (1215 szept - 94 febr.) idejében, a mai férfi-lakosság 8 %-a rendelkezik egy olyan sajátossággal az Y-kromoszómájukban, amiből az valószínű, hogy tisztán férfi-ágon egy 800-1000 évvel ezelőtt élt férfitól származnak. Mivel Dzsingisz kánnak és az utód kánoknak is egy ideig sok ágyasuk volt, jó az esélye, hogy ő volt ez a férfi, vagy esetleg valamelyik őse. Ha azt föltételezzük, hogy a 3. generáció, tehát Dzsingisz kán tisztán fiági dédunokái már 5 ezren voltak (bár ehhez az ágyasok által szült fiaknak és unokáknak is sok ágyasuk kellett, hogy legyen), továbbá innentől 25 éves nemzedékváltással számolunk (miközben inkább 30 év a valószínű), akkor az jönne ki, hogy a további nemzedékekben átlagosan egy férfinak kb. 1.4 olyan fia lett, akinek aztán szintén születtek fiai. Ez ugyan kissé magasnak tűnik, de nem lehetetlen akkor, ha viszont az olyan lányok száma, akiknek lettek gyerekeik, elég alacsony átlagosan. Az igazi probléma viszont az, hogy bárkinek a távoli különböző nemű leszármazottai már nyugodtan házasodhatnak, különösen ha nem is tud senki a rokonságukról, így a tetszőleges vegyes nemű leszármazottak száma a k-adik nemzedékben jóval kevesebb, mint x^k , ahol x az olyan gyerekek "átlagos" száma, akik unokákat is szültek ill. nemzettek a szüleiknek. Itt az átlagost azért tettem idézőjelbe, mert valójában nem bárminek a számtani közepéről van szó, hanem arról, hogy a k-adik nemzedék tényleges létszámának (amit nagy k-ra senki esetében sem ismerünk még nagyságrendileg sem) vesszük a k. gyökét, és abban bízunk, hogy mondjuk k > 20 -ra ez már nem sokat változik. Ez biztos, hogy nem áll fönn az utóbbi 150 évben, mert ekkor csökkent le drasztikusan a gyerek-halandóság az orvostudomány előrehaladása miatt. További probléma, hogy pl. nyugodtan lehetnek kb. egyidősek mondjuk a 15. és 19. nemzedék egy-egy tagja, így összeházasodhatnak, és az ő gyerekeik ekkor egyszerre tartoznak a 16. és a 20. nemzedékbe. Végül is az sem zárható ki, hogy a fél emberiség vagy még többen a vegyes nemű leszármazással az őseik között tarthatnák számon Dzsingisz kánt. Ezeknek egyáltalán nem kell mongoloidnak lenniük, hiszen a 850 évvel ezelőtt élt összes őseiknek esetleg csak kis része volt az. Dzsingisz kán születését 1162-re teszik, de 1155 és 67 közötti születését lehet csak viszonylag magabiztosan állítani. A fő felesége, Börte (1161 k - 1230) 4 fiút (és legalább 6 lányt) szült neki, de a legidősebb fia, Zücsi (1182 k - 1227) -- akit magyarul helytelenül Dzsocsinak neveznek --, és aki Batu kánnak (1205 k - 55) volt az apja, valószínűleg a Börtét elrabló fiatalembertől származik, akitől Temüdzsin (a későbbi Dzsingisz kán) visszarabolta Börtét. Ez a Börte a férje halála után nagyon sokra vitte, ő lett a tényleges uralkodó, részben emiatt tartják Dzsingisz kánt a feminizmus előfutárának. Maga Dzsingisz kán 1227 aug-ában halt meg, viszont Zücsi még febr-ban, egy fél évvel előbb.