3 ilyet pécéznék most ki.
Ebül szerzett jószág ebül vész el.
Kard által vész, ki karddal él.
A hazug embert előbb utolérik, mint a sánta kutyát.
Mindhárommal az a helyzet, hogy nagyon jó lenne, ha így állna a dolog, tehát ezek a vágyvezérelt gondolkodás iskolapéldái. Az első tkp. az emberiség alapproblémájával foglalkozik, legalábbis a neolitikus forradalom óta az az alapprobléma, hogy mennyire tekinthető megérdemeltnek bárkinek vagy bármely csoportnak a meggazdagodása vagy akár a bármilyen előnyhöz jutása is. Az olyan figurák rémtetteit, mint pl. Szt. István vagy Mohamed, az utókor maximálisan igazolta. Dzsingisz kánt csak a mongolok és a tatárok imádják, mindenki más sátáninak tartja. Attilát pedig egyedül mi, magyarok tiszteljük. Ezek alapján Ungváry Krisztián jóslata, miszerint Putyin és Orbán vagyonát is el fogják venni, bár azt nem tudja, hogy 50 vagy 100 év múlva, rendkívül gyönge lábakon áll. Az a megjegyzése sem ad okot optimizmusra, hogy Venezuelában a miénknél sokkal rosszabb állapotok közepette is magas a kormány támogatottsága a választópolgárok körében.
A kardos mondás a béke különféle rendű és rangú barátainak a jelmondata, de evvel az erővel semmilyen erőszakoskodásnak sem lenne helye, az ún. hatóságok részéről sem. Ez soha nem lesz így. Más kérdés, hogy előbb-utóbb mindenki meghal. Viszont nem föltétlenül a gyilkosokat fogják csak megölni. Teljesen ártatlan embereket, akár csecsemőket is megölnek, adott esetben magukat hazafinak tartó katonák is, másfelől pedig sok nagyon rossz és nagyon sokszor fegyveres erőszakhoz folyamodó embert, ill. ezek vezetőit nem hogy nem ölik meg, de egy hosszú élet után még utólag is tisztelik. Feleki László (1909 jan - 89 júl.) joggal kifogásolta azt, hogy amíg Nelsonnak és Wellingtonnak hatalmas szobrot emeltek, addig Fleming sírján csak A. F. olvasható (de legalább ő is bekerült ugyanabba a panteonba), miközben Feleki szerint Fleming talán több ember életét mentette meg, mint ahányat elpusztítottak Nelson és Wellington vezetésével együttvéve. Különösen megütődtem azon, hogy annak idején Feleki Lászlót tették meg az 54-es futball világbajnoki vereség fő bűnbakjának, holott sportújságíróként erre semmilyen ráhatása nem lehetett, és tudjuk a műveiből, hogy milyen jó ember volt.
A sánta kutyás mondás az, amin szinte mindenki csak nevet. Az ugyan igaz, hogy a hazugságok egy kis része kiderül, de továbbra is a többé-kevésbé sikeres átverésekről szól hovatovább az életünk. Érdekes a viszony a hazugságok, a tévedések, a hamis hitek és az aljas, gonosz szándékok között. Ha jól meggondoljuk, tkp. a zsidó vallás is egy sátánista vallás, avval súlyosbítva, hogy a nagyon régi -- Mózesnél is régebbi -- zsidók az általuk a semmiből létrehozott végtelenül gonosz entitást elnevezték Jóistennek. Ugye azt szerették volna, hogy a Teremtő tényleg jó legyen, viszont tévesen úgy gondolták, hogy a Mindenható előre eltervezte az összes természeti csapást, továbbá megteremtette Sátánt, aki aztán beleültette a gonoszságot az emberek szívébe, de ezen túlmenően továbbra is rágja a fülét mindenkinek, hogy minél gonoszabb legyen. Ezt persze ilyen nevetséges formában soha nem fogalmazták meg, de a zsidó vallás lényege mégis ez. A keresztények, különösen a katolikusok annyiban haladták meg ezt, hogy hangsúlyozták az egyén felelősségét abban, hogy igyekezzen Istennek tetsző életet élni. A muszlimok a napi 5-szöri nyilvános imával úgy érzik, hogy megteszik, ami tőlük telik. A buddhisták összes problémája megoldódna, ha belátnák, hogy senki sem születik újra. Természetesen a kőként való "újraszületés" nem az, de még ilyen sincs. Egyszerűen az utolsó mély alvásba merüléssel vagy eszméletvesztéssel még a demensek maradék lelke is meghal. Az más kérdés, hogy milyen hamar fognak elfelejteni bennünket. Gilgamest és az egyiptomi Skorpió Királyt még ezután több ezer évvel sem fogják elfelejteni, ha lesznek még akkor utódaink.
