Mármint sakk-értelemben. Valamelyik szerencsétlen ezt vizsgáló társaság azt hozta ki, hogy Polt Péter (sz. 1955 szept. 6) hazánk 16. legbefolyásosabb személye. Ez nevetséges: valójában ő a 2. Orbán után. Megnéztem az életútját; ez egy komoly koponya, nem olyan idióta, mint Kósa Lajos, Németh Szilárd vagy Mészáros Lőrinc, és még az egyébként fiatalon még rokonszenves és Fidesz-mércével mérve viszonylag becsületes Kövér Lászlónál is komolyabban kell venni. Orbán Viktor zsenialitása viszont megközelíti az átkozott emlékű Hitlerét és Mussoliniét.

Éppen az a probléma, hogy egy okos gazember sokkal nagyobb kárt tud okozni, mint egy buta. Itt azonban már nem az egyéniségek számítanak igazán. Ez a hal a testétől bűzlik: az Orbánhoz foggal-körömmel ragaszkodó szegények folyamatosan ássák a saját sírjukat, és az mindennek a teteje, hogy azok túlnyomó része, akik valaha is nem a Fidesz-KDNP-re fognak szavazni, kénytelenek lesznek egy másik ugyanannyira vagy még jobban burzsuj pártra. Ez ugyan az önkormányzati választásokra nem vonatkozik, de a jelen szerkezetben ez nem elég ahhoz, hogy ötről a hatra jussunk.

Ahogy most állnak a dolgok, Polt Péter legalább '28. dec-ig fogja legfőbb ügyészként védelmezni az EU adófizetőinek pénzét megcsapolók egy jelentős részét. 

Meghallgattam Bodnár Zoltán (sz. 1958 dec. 20) szövegét arról, hogy milyen adórendszert akar a DK. Az a része rendben van, hogy ez egy vitaanyag, és várják az emberek hozzászólásait. De ahogy én az embereket ismerem, és ez sajnos a fontosabb hazámra, az USA-ra is vonatkozik, a dolog vége csak egy olyan adórendszer lehet, amely azon az áron lesz minimálisan igazságosabb a mostaninál, hogy még bonyolultabb lesz, holott ennek is a bonyolultság a fő baja. Paradigmaváltásra lenne szükség: el kell vetni azt a hamis hitet, hogy az RT-k hatékonyabbak, mint az állami tulajdon.

Az viszont jó hír, hogy az MNB-ben azon dolgoznak, hogy a GDP helyett valami harmonikus index-szel mérjék, hogy mennyire jó a helyzet.